Te is idegroncs vagy?

A családtagjaink, a rövid, de boldog percek, egy-egy festmény, családi kép, falon függő emlék, növény, apró karcolás a falon, folt a függönyön, rejtett mosoly, ezek mind-mind elvesznek, mert a jövőre összpontosítunk, arra, hogy holnap mi lesz. Hogy sikerül-e a dolgozat, a megbeszélés, hogy Laci vagy épp Kati mit fog szólni ehhez meg ahhoz. És abban a holnapi percben is el fogunk veszni, mert akkorra már nem lesz érdekes az a dolgozat, vagy Laci, akkorra már a másik következő percre gondolunk. Már máson emésztjük magunkat. És ez a körforgás addig folytatódik, míg nem vesszük észre és cselekedünk. 
És tudod mit? Úgy gondolom minden megtörténik, aminek meg kell történnie. Szóval ha rágod a körmöd és idegroncs vagy, esetleg ha egy nyugodt és kiegyensúlyozott emberkeként viselkedsz, akkoris ugyanaz fog megtörténni. Ergó annyi a különbség, hogy te magad miként éled meg előtte, közben és utána azt az eseményt, amitől tartasz. 
Persze, nem azt mondom, hogy ne tegyél semmit a jobb jegyért/előléptetésért, majd úgyis megtörténik. Csupán azt, hogy fejben dől el es ez nem csak klisé, komolyan. 
Ha segít (bárkinek is), én se bírok ezzel megküzdeni, hiszen ugyanúgy mindennap görcsölök valamin, mégis én fogalmaztam meg a fentieket, tehát már csak néhány lépés van, hogy igazán megértsem. Ahogy anya mondta, mindenki élete végén jön rá, hogy hogy is kellett vagy nem kellett volna és akkor próbál megoldást keresni. Próbáld meg már most felkutatni ezt, csak is a te érdekedben. 
Vagy ne. Én csak kiírtam a lelkem, tudom is én, hogy miért.