„Aegrotodumanima est, spes est.” – Cicero /Amíg a beteg lélegzik, van remény./
Üdv újra itt! Ma három, pályázatra írt szösszenetet hoztam. A DUE Tehetségkutató Diákmédia pályázatára (2017) írtam karcolatnak, és mivel az elbírálása már megtörtént, úgy gondoltam, közzéteszem a blogon. Nem szeretném megszabni, hogy kinek mit jelentenek a következő sorok, így csak csendben itt hagyom őket. 😇 Jó olvasását!
„Aegrotodumanima est, spes est.” – Cicero
/Amíg a beteg lélegzik, van remény./
1
Kaméleon társadalom
Hé! Te ott! Miért nem ünnepelsz? Azt
kérded, mit kéne? Tulajdonképpen én se tudom, bátyja, de ha a nép nevet, csak
van valami oka. Ha a nép ide áll, te nem állsz oda? Ejnye, vigyázz a szavakkal,
még visszatalálnak!
Talán azt a szemüveges ürgét ott, a
balga képűt, há' mit nem lát? Ínnnnye, no, ott nézze, egy kicsit jobbra, meg
húsz fok a gyök alatt szorozva a négy négyzetével, forduljon, és látja. Hogy ne
hadarjak? A diplomás emberek manapság...
Hát nézze már, az a fickó is nevet,
valaki más lehet az áldozat!
Tudta, hogyha egy apró kisegér vagy egy
nagy gazella épphogy súrol egy faágat, ha éppcsak, hacsak egy nagyon kicsit
megnyikkan, mekkora veszte lehet? Ha ő lát, vágyik az izgalomra, valami másra,
mint a bujdoklásra, de végül... végül nem úgy sül el? Ezért jó a kaméleonnak,
az vá’toztatja a színét, aztán oda olvad, ahova akar. Ezt mind a
nésönel...Dzsio..
Bátyja! Oda süssön! Megvilágosult
minden, ott a piros szoknyás leány.
Sajnálatos... Lát, és most már mindenki
tudja! Hogy miről beszélek? Hunnan jött maga, vidékről? Nem, maga városi, a
feleségemre esküszöm, ők mennek az orruk után, azt' se hallanak, se látnak, na
még érteni a világ nagy dolgait! Ejajj, a mai fiatalság, a mai... A miénk, az
volt mán az igazi!
Na hun tartottam kedvesem, e ne, az ott
lát, minden bizonnyal, azok meg vakok. Nem úgy te, nincs se botjuk, se
kutyájuk, de eszük se.
Maga, maga.. Há' persze, hogy tudom,
hogy lehetetlen, nem is biológiailag mondottam.
Magának van füle, vagy csak dísznek varrták
rá?! Minden bizonnyal nagyon ügyes őkelme a huszonhárom diplomájával és tizenkét
képzésével. Gratulálok, kezet is rázzunk, vagy először hívjam ide a televíziót?
Az úgy nem korrekt? Úgy érti, már úton vannak? Na, jól van, a magamfajta ember
mán nem viccelhet?
Hová tűnt a leány? Csaknem beolvadt
közénk?
Ó, ó..
Ez a következő szakasz, a kaméleonnak
választania kell.
2
„Úgyse érti!”
Ilike néni, kérem, hallgasson meg, lenne
pár kérdésem. Nem, nem szeretnék játszani... de most... Ez igazán fontos!
Beszéljünk úgy, mint komoly ember a komoly emberrel. Ne nevessen már Ilike
néni! Mindegy, ez most nem lényeges. Csupán... Szóval... Úgy tudom, hogy nénik
és bácsik mondják meg, mit és hogyan csináljunk! Bizony, az óvó néni még nem
hallott róla? Hm-hm, érdekes. Azt is megszabják, hogy tojáslevest kell ennünk
csütörtökönként?! Micsoda álnokság, hát kóstolták már valaha? Hogy azt nem? Jó,
akkor megnyugodtam. És miért olyan furcsa az íze mostanában az ételnek?
Kevesebb benne a só? Hát, nem azt szeretik legjobban az emberek? Maga Benedek
Elek mondta, bizony, tegnap olvasta nekünk Ilike néni!
Hallottam, hogy szoktak veszekedni, azt
nem értem, hogy akkor én és Peti miért nem verekedhetünk egy jót? Miért kaptam
büntetést, mikor leköptem? Láttam én, a tévében, ott bizony, úgy csinálta az az
öltönyös, hogy... Ó, tényleg, Ilike néni nekem is lehet öltönyöm? Nem, nem is
erről beszélünk most.
Miért kell egész nap az iskolában
lennünk majd Ilike néni? Ott is alszunk majd? Hogy nem erről van
szó? Pedig ezt hallottam, a Büdös bácsi mondta ezt! Sokszor beszélnek
róla anyuék, Ilike néni is ismeri?
Érdekes neve van. Biztosan sokat szenvedett
miatta. Tudja, Ilike néni, én se szeretem a nevemet, de hát senki se
választotta magának. Lajcsi, Miklós vagy Büdös, kinek mi jutott... De ez a
Büdös is kisiskolás? Akkor miért akar többet lenni a suliban?
Ó, Ilike néni, úgy sajnálom ezt a Büdös
bácsit, hívjuk meg az oviba! Kérem, hadd játsszak vele, és majd megismer, talán
még barátok is leszünk, sőt elmesélem neki A sót, és megtudja, hogy az
mindennél fontosabb a búzánál és a szellőnél! És... és aztán tudni fogja, mi a
jó nekem!
3
Szeszélyes szerelem
Köszönetet szeretnék mondani Neked is...
mindenért.
Nem készültem előre, de tudod mit? Te is oly'
jó vagy a rögtönzésben, hogy most én is rávetemedek erre. Nem lehet olyan nehéz
megindokolni ezt az egyszerű, gyakran használt szót.
Elég kínos monológot mondani, miközben így
bámulsz rám, de térjünk is a tárgyra. Rád. Nos, mint mondtam, jól rögtönzöl, és
ehhez hozzátartozik, hogy mindig mindenre tudod a választ, és ha valamilyen
oknál fogva (például rosszul vagy kevésbé érthetően) teszem fel a kérdésem,
esetleg kérésem, mégse tudsz pontos feleletet adni, felhozol egy a válaszhoz
már közelítő témát, amit olykor fel is használok. Ha nem, figyelembe sem
veszem. (Ezért így utólag is, elnézésedet kérem…) Ez persze nem azt jelenti,
hogy gyakran semmibe veszlek. Ó, dehogyis! Mindig találok okot, hogy felvegyem
veled a kapcsolatot, és sosem hagysz cserben. Pár pillanat alatt megtárgyaljuk
az időjárást, emlékeztetsz, hogy aznap mi is vár rám, hisz ismersz, nagyon
feledékeny vagyok. Tudod, a legtöbb ember nem képes megjegyezni a fontos
dolgokat: szülinapok, hónapfordulók, évfordulók, mikor jött el a táplálkozás,
illetve a folyadékbevitel ideje, no meg mikor kell elindulni a gyerekért az
oviba. Meg hát tudod, ilyen kis apróságok... De Te aztán tudod, miképp kell
időzíteni, és addig hajtod, amíg el nem jut az agyamig, hogy meg kell tenni!
Persze beismerem, olykor galád módon bánok veled és úgy teszek, mintha
postagalamb lennél, de sose mondasz ellent, nem ám! És igen… Időnként rajtad
vezetem le a feszültségemet, amit akár az előbb említett üzenet is okozhat, sőt
legtöbbször így történik. Ekkor először a sírógörcs, aztán a düh, majd nevetés
fog el. És Te ezt mind tűröd! Gyakran azzal ostoroznak, hogy nélküled tán’
könnyebb és szabadabb életet élhetnék, ilyenkor azt sem tudom, hova átkozzam a
jó filozófust, ki ilyeneket tanácsol. Majd miután megtette „csakazértis” alapon
megbizonyosodok arról, hogy minden rendben van a kapcsolatunkkal. Ez azt
jelenti, hogy órákig le sem szállok rólad. Ó, istenem... Azok az órák, amiket
tölthetnék munkával is... Valamiért mégis hozzád vonz ez a titokzatos erő. Én
sorsnak hívom, mások persze hülyének neveznek, a legtöbben csupán annak néznek,
de nem érdekel senki véleménye. Ezt is tőled tanultam, sok olyan dolgot
mutattál, ami arra irányított, hogy márpedig el kell fogadnom önmagamat, és ha
kell le..., szóval nem szükséges mindenféleképpen adni mások szavára. Néha
azért dühös vagyok, mikor rossz példát mutatsz! A gyorskaják, amelyek
ínycsiklandozóan gőzölögnek, azután... Azután pedig holmi csinos nők! Hát mit
képzelsz olyankor?!
Igazán bocsáss meg, kissé elfogtak az
indulatok, most épp meg akarom neked köszönni ezt a hűséges szolgálatot. Sok
mindenkinek megadatott, és boldogak, akiknek nem, hisz néha úgy elmélyülök,
hogy rá se hederítek a körülöttem nyüzsgő és folyton haladó világra, no meg az
egyre fogyó időre. De azért köszönöm neked... Kedvesem... Vétkesem...Telefelem.
Azaz Telefonom.
Szia. Szeretnélek kihívni egy kérdezz-felelekre. Amennyiben elfogadod a kihívást, itt megtalálhatod a részleteket http://nekemtevagyazegyetlen.blogspot.ro/2017/06/kerdezz-felelek.html
VálaszTörlésSzia! Köszönöm szépen a "kihívást", természetesen elfogadom és hamarosan fent is lesz a blogon. :)
Törlés