Nekem akkor van tavasz
apa felrakja a szúnyoghálós ajtót, ha közben a kutya fejét ingatva próbálja megfejteni, mit csinál.
Mikor a hosszú télből felébredve a Nap szinte égeti a bőröm. Mikor nehéz döntések elé állok: maradjon rajtam a pulóver és kényelmesen megyek haza, bár közben halálra izzadok vagy vegyem le és égjen rá az alkaromra. Mikor a madarak rendíthetetlenül énekelnek, majd estefelé már csupán a csivitelésük tartja bennem a lelket.
Amikor inkább kimegyek egy kicsit az udvarra napfürdőzni és cserében tanulok éjfélig. Mikor az iskolában a természet, a zöld, rügyező lombosok elveszik a figyelmem, és a napsugár forró csiklandozása kényszerít nyitott szemmel álmodni.
Mikor a természettel, mintha én is felébrednék.
Ekkor több kedvem van mosolyogni, és többször is ível felfelé az ajkam.
Ez az, amikor a tavasz kiált: Itt vagyok, és a nyarat cipelem a hátamon!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése